’56-os szövegeket közlő sorozatunk a végéhez ért. Ma,
november negyedikén, a forradalom leverésének ötvenhetedik
évfordulóján Hegedűs László író, költő, ’56-os elítélt
verseiből közölnénk négy, börtönben írt verset. Hegedűs
Lászlóról itt:
és
itt
olvashatunk
bővebben, ezek közül a forradalmi tevékenységére vonatkozóan
érdemes kiemelni, hogy a forradalom után életfogytiglanra ítélték,
majd a későbbiekben ő volt Nagy Imre és mártírtársai
újratemetésének a forgatókönyvírója.
Köztársaság
tér
Minden
határban
húzzátok
a nagyharangot!
Fut
az Isten, fut anyja, Mária,
köntösük
tépi száz kutya,
torkuk
tömi út pora.
Mért
reszketsz a lángkereszten,
a
tűz jó meleg.
Füstjében
fuldoklunk,
emberek!
Markó–Gyűjtő,
1957. szeptember
Amnézia
Miközben
vécépapírba sodorva
szívjuk
a szalma füstjét,
kétfele
vágjuk a gyufaszálat,
s
nyeljük a kiblinek bűzét,
meg
az őrség szavamocskát,
ruharáncba
dugjuk a ceruzacsonkot
s
mindent, mit az ész kingondolt,
hogy
elkerüljük a történés cseleit.
Feledünk
álmodva és éberen,
hogy
anyánk is volt valaha,
hogy
melyik utcában,
mely
hajnalon is láttunk
kabátból
szemfedőt,
s
hogy mikor szenvedtek kínhalált
a
körúti háztetők.
Gyűjtő
Jobb 1, 1958.
Gólya
Árnyék
kering
a
Tisza partján.
Azon
töpreng a sík,
hogy
fent a gólya
meddig
írja
változatlan
köreit.
Még
száraz a csend,
ám
halk zokogás
éjjel
a rét.
Kering
az emlék,
s
hajnalra a füvek
kiontják
könnyüket.
Szeged,
Csillag, 1962.
Miatyánk
Befon
az alkony,
lebegnek
apró lángok, imák.
Keresztet
rajzol a rács a falon.
Most
mondanád a Miatyánkot.
Torkodban
vergődnek
a
megrekedt szavak,
fejedben
lüktet az ér,
és
egyre csak hallod:
„Legyen
meg az akaratod!”
Gyűjtő,
bal III, 1962.
